2009. május 31.

Nem mind arany...

Pár nappal ezelőtt "nagybevásárlást" csaptam a patikában homeopátiás szerekből. A vásárlás végén a gyógyszerész hölgy nagyon kedvesen egy újságot is a szatyorba csúsztatott. Ingyenes, a patikákban beszerezhető magazin. Kíváncsian vettem kézbe, de a lelkesedésem hamar alábbhagyott. A legtöbb cikk mellett vagy alatt szerepelt a szponzorált felirat, természetesen lehetőleg a legapróbb betűvel, a leglehetetlenebb helyen. De a leginkább az orvos válaszol rovat szomorított el. Természetesen ez sem véletlen, hiszen szívemhez közel álló témáról, a szülésről szólt. (A cikket képformátumban elolvashatjátok ITT .)

A cikk az epidurális érzéstelenítést teljesen veszélytelennek, a ma elérhető leghatékonyabb fájdalomcsillapító módszerként mutatja be, amelynek csak nem megfelelően végezve van káros, vagy kellemetlen mellékhatása. Akkor most végigmennék a cikk állításain.

1. Állítás: A fájdalomcsillapításban részesült anyák újszülöttjei nehezebben szopnak az első 1-2 órában, de ez később elmúlik.  Tény: Ez így ebben a formában igaz, de az is igaz, hogy az első órában jutnak a babák a legértékesebb immunanyagokhoz, amelyek később már nem pótolhatóak. Ezzel a ténnyel kiegészítve már kerekebb lenne a kép.

2. Állítás: Az édesanya megszabadul a fájdalomtól. Tény: Ő valóban megszabadul, de a baba nem! Neki ugyanúgy tovább kell küzdenie, miközben az édesanya mosolyogva és megkönnyebbülve beszélget. Ráadásul epidurális érzéstelenítés mellett a szülés elhúzódhat, vagyis a baba tovább van kitéve szenvedésnek. Ezt sem ártana leírni...

3. Állítás: A fájdalommentes, "szép" szülésélmény megkönnyíti az újabb gyermek vállalását és a kötődést az újszülötthöz. Tény: Ha csak a fájdalommentes részét nézzük, akkor valóban igaz, de ez nem csak és kizárólag epidurális fájdalomcsillapítással érhető el. Sok más, alternatív módszer is létezik a fájdalom és az ebből fakadó szorongás csökkentésére, a korai kötődést pedig legjobban a szoptatás segíti elő, illetve a várandósság alatti lelki felkészülés, valamint a babával való kapcsolatba lépés is sokat jelent. Választani is csak akkor lehet, ha van miből. Különben marad a "tetszik, nem tetszik, nem kapsz mást"...

4. Állítás: Műtéti szülésbefejezéseknél lehetőséget teremt a kontaktusra.  Tény: Az altatásban végzett műtéti beavatkozásokhoz képest tényleg rengeteg előnye van az epidurális anesztéziának. De ez nem keverendő össze a normál lefolyású szüléseknél fájdalomcsillapításra alkalmazott érzéstelenítéssel!

5. Állítás: Az esendő koraszülöttek is a kíméletes epidurális módszerrel jöhetnek a világra. Tény: Amennyiben a koraszülött tényleg esendő, úgy az orvosok a császármetszés mellett döntenek, nem kockáztatva a baba életét és egészségét. És ahogy már fentebb is említettem, csak az anya fájdalomérzetét blokkolja, a babáét nem! Pedig neki is van...

Ez az újság mindezek után erősen elgondolkodtatott azon, vajon hány ilyen fél információt kapunk nap, mint nap különböző forrásokból? És kinek jutna eszébe megkérdőjelezni egy szakember véleményét, legyen szó az élet bármely területéről. Az internetes oldalak, az ingyenes reklámújságok szakértői mind kész és egyszerű módszereket sugallnak. Tuti módszerek tyúkszem, álmatlanság és még ezernyi dolog ellen...

Lehet, hogy néha nem árt lassítani kicsit és elgondolkodni az információkon, ahelyett, hogy a már megrágott, szánkba köpött "igazságokat" szépen benyeljük...

Arról nem is beszélve, hányszor érzi úgy az ember, menten becsavarodik a sok ellentétes információtól. Amint valaki megtudja, hogy egy nő babát vár, vagy már meg is született, özönlenek a jótanácsok. Mindenkinek lapul egy "tuti" a tarsolyában, és közben elfelejtkeznek arról, hogy a tuti mindenkinek más. Mivel mindannyian különbözőek vagyunk. Nem árt megszűrni, "saját szájízre" alakítani ezeket felhasználás előtt. Érdemes ezeket meghallgatni (feltéve, hogy aki mondja, nem egyetlen és tökéletes igazságnak vallja ezt), de fontos átgondolni is. Egyszerű példa: aki percnyi pontossággal éli az életét, annak bizony nagyjából lehetetlen vállalkozás igény szerint szoptatni a babát, még akkor is, ha a legújabb kutatások emellett szólnak. Az más kérdés, hogy a baba esetleg "neveli" a mamát, hogy lazítson kicsit az életmódján és így szépen kialakul a közös ritmus, de kívülről ebbe belenyúlni, megerőszakolva az alaptermészetet nem érdemes.

Így aztán megint csak arra a következtetésre jutottam, hogy mennyire fontos (lenne) önmagunk és a világ ismerete és az ennek megfelelő döntéshozatal, hogy később ne érezzük átverve, kompromisszumokra kényszerítve magunkat. Természetesen eleinte időt rabló alaposan körbejárni egy adott problémát, de a megszerzett ismeretek nem válnak köddé, legközelebb újra hasznosíthatóak. És nemet mondani sem egyszerű diplomatikusan a jóakaróknak. Ahogy a reklámok sugallatára is nehéz. Könnyen érezheti magát alacsonyabb rendűnek az, aki nem követi az aktuális trendeket, mivel az ember alapvetően társas lény, ezért nehéz elviselni a kívülmaradottság érzését. Mindezek ellenére hosszútávon mégis fontos (magad és a családod számára is), hogy merj önmagad lenni és olyan felelős döntést hozni, amely a Te érdekeidet képviseli és nem a rokonokét, az orvosokét, a gyártó cégekét. Féligazságok, csúsztatások és kompromisszumok között ugyanis senki nem lehet boldog. Talán elcsépelt közhely, de hallgass a szívedre, a belső hangodra és akkor rátalálsz a saját utadra.