2009. június 30.
Szülésélmény
A
minap egy szülés után elgondolkodtam azon, mitől is lesz szép emlék egy
szülés. Vajon csak annak lehet szép és pozitív élmény, akinek minden
kívánsága teljesül, a szülési terve pontról pontra megvalósul, vagy a
kevésbé szerencsések is érezhetik elégedettnek és boldognak magukat? Én
ez utóbbit tapasztalom, ezért tovább folytattam az elmélkedést, hogy
milyen tényezők lehetnek azok, amelyek végül a pozitív oldalra billentik
a mérleget.
Először is azt hiszem, fontos a kismama hozzáállása. Ha valaki kellően
rugalmas, nincsenek önmagával vagy a történésekkel szemben maximális
elvárásai, akkor eleve jobban kezeli, ha valami nem a várakozásoknak
megfelelően alakul. Ez eredendően az egész várandósságra igaz. A magyar
nyelv szépen fejezi ki ezt a másállapot szóval. Minden más lesz, mint
azelőtt volt, egyes dolgok ráadásul végérvényesen megváltoznak. Ennek
elfogadásához kell egy bizonyos fokú érettség. Akiben ez meg van, az a
szülés körüli történéseket is megfelelően fogja fogadni.
Ezen kívül a támogató légkört is fontosnak tartom. Egészen másként éli
meg a mama a negatív dolgokat, ha egyedül, vagy esetleg egy nem támogató
környezetben van, vagyis nincs, ami ezt ellensúlyozza, és másként, ha
van. A a lelki támogatás, a bíztatás nagyon fontos az egész szülés
alatt. Természetesen a fizikai segítésgyújtás sem elhanyagolható,
ilyenkor is fontos a test és lélek egyensúlya, egyik a másik
nélkül mit sem ér. Fontos elismerni a mama teljesítményét, akkor is, ha
ilyen-olyan okok miatt nem valósulhatott meg minden, amit szeretett
volna. A legeslegjobb az újdonsült apa szájából hallani: "Büszke vagyok
rád!".
Nem szabad versenyként megélni egy szülést, és azt sem szabad hagyni,
hogy a mama belelovalja magát a negatív állapotba. Jó átbeszélni utólag
a kétségeket, a "mi lett volna, ha" állapotokat, akár szakemberrel, akár
anélkül is, mert kimondatlanul önmarcangoláshoz, bűntudathoz vezethet.
Márpedig nehezen lesz úgy "jó" anya valaki, ha közben marcangolja
magát, mert például végül császármetszéssel született a baba és ez
ilyen-olyan cikkek szerint micsoda hátrányt jelent a babára nézve. Lehet
statisztikát készíteni különböző beavatkozások hátrányairól,
következményeiről, de ezeket soha nem szabad önmagukban értelmezni.
Igen, lehetséges, hogy a császáros babák megküzdő képessége kevésbé jó,
mint azoknak a gyerekeknek, akik a szülőcsatornán át jöttek világra, de
szerencsére semmi nincs kőbe vésve végérvényesen. Sehol nincs megírva (a
Sors nagykönyvében meg végképp nem), hogy ezek a babák soha többé nem
tanulhatják meg átérezni a küzdelmes úton elért cél nagyszerűségét, és
életük végéig tátott szájjal fogják várni a segítséget. Talán nehezebb
dolguk van, mint azoknak, akik születésükkor megszerezték ezt a
képességet, de a család támogatásával ők is megtanulhatják ezt, vagy
bármi mást is.
Így azt gondlom, aki tiszta lelkiismerettel mondhatja el magáról, hogy
mindent megtett, ami tőle tellett, annak nincs oka önmagát marcangolni
és vádolni. Ugyanazzal az energiával, amit erre fordítanak az emberek, a
jövőt is lehetne építeni és szebbé tenni.